Esküvő, kinek ahogy tetszik

Ruhák, csokrok, limuzinok, cipők, torták, kiegészítők, gyűrűk meg a többi. A hagyományos esküvők megszokott kellékei.

Esküvő kiállítás. Ruhák, csokrok, limuzinok, cipők, torták, kiegészítők, gyűrűk meg a többi. A hagyományos esküvők megszokott kellékei. Persze a megszokott kellékek is lehetnek szokatlanok, ahogy például sosem felejtem azt a jegygyűrűt, amelynek két vége elsiklott egymás mellett, sosem érve egymáshoz.

Ettől azért még nagyon dizájnosnak hatott, csak hát én személyesen az üzenetével nem békültem ki igazán. Hiszen a gyűrű számomra egy olyan szimbólum, ami az örökkévalóságot, az állandóan önmagába való visszatérést jelképezi, mindazt, amit egy házasságnak is magában kéne hordoznia. Ez csupán az én véleményem és távol álljon tőlem, hogy leszóljam bárki eljegyzési gyűrűjét, hiszen ízlések és pofonok, az asszociációs különbségekről nem is beszélve.

Ez pont olyan szubjektív, mint az, hogy valaki fehérben szeretne-e esküdni vagy aranyban, kosztümben vagy krinolinos meseruhában, templomban, csak anyakönyvvezető előtt vagy épp a tenger fehér homokjában. Eddig, ha elképzeltem az esküvőmet, mindig a hagyományos dolgok jutottak eszembe: templom, anyakönyvvezető, lakodalom a család és a barátok körében. De ahogy elnéztem a kiállításon a rengeteg pavilont hirtelen bevillant, mennyi teendővel és anyagi ráfordítással jár is ez az egész. És eszembe jutott egy ismerősöm, aki nem rég házasodott a Maldív-szigeteken.

Eddig sosem gondoltam ilyesmire, most valahogy mégis megfogott ez az ötlet. Egy hagyományos esküvő annyi stresszel és költséggel jár, hogy mindenképpen kíméletesebbnek tűnhet egy utazás a „NAGY Ő”-vel. A csodás környezet, a tenger, az egzotikus növények mind felruházhatják ezt a napot egy olyan plusz hangulattal, amit sehol máshol nem kaphat meg az ember lánya. Nem is beszélve arról, hogy a házasság azonnal a nászúttal is összeköttetik. Ráadásul az a tény, hogy csak mi ketten vagyunk jelen azon a szertartáson, ami valójában tényleg csak rólunk kellene, hogy szóljon…nos, ez sem hangzik túl irracionálisnak. Sokak számára persze ez elképzelhetetlen és velük is egyet kell értenem, hisz egy lakodalom igenis jó dolog lehet, ha nem csap át egy túlzott „meg kell felelnem az elvárásoknak” szituációba, hiszen ennek a napnak valóban csak két emberről kellene, hogy szóljon, nem pedig a vendégseregről, s arról, mit „kell” tenni. Szerintem az a legjobb, ha mindenki megtalálja a személyiségének leginkább megfelelő szertartást, a lényeg pedig, hogy a nagy nap valóban olyan legyen, amelyre szívesen emlékszünk vissza, legyen az templomos-vacsorás lagzi a rokonokkal, barátokkal vagy egy egyszerű fogadalom a hófehér homokban egy csodás szigeten, kettecskén.

• Ekhó