Így volt, nem így volt...

Tuan szemrebbenés nélkül fogadta a híreket, mit tehetett mást, lehalkította a zenét, másnapra halasztva a munka nehezét


Általában az ilyen történeteket szokták úgy kezdeni, csakhogy csorbítsák a történtek élét, a barátom barátjával esett meg. Mondhatnám én is, így volt, félő, akkor sokan nem értenék meg, mire szeretnék kilyukadni.



Utólagos engedelmével, leleplezem hát hősömet, az eset főszereplője Anh Tuan, de míg ő elintézte egy kisfiúsan bájos mosollyal én sokáig háborogtam felette. Most, hogy Király Tamás is felhívta rá a figyelmem, 2007 bizony az esélyegyenlőség éve, sokkal inkább késztet szomorgásra, mintsem mosolygásra az alábbi „bájos” sztori.

Talán kevesen tudják az ízig-vérig tehetséges, díjakkal is kitüntetett, vietnámi származású divattervezőről, hogy sikerei mögött éjt-nappallá tevő szorgos, kitartó munka áll. Ha kell még éjfélkor is nekiugrik az interlocknak, csakhogy mielőbb kézzel fogható valósággá változtassa egy-egy fejben megfogant ötletét. Az ominózus este is így történt. Néhány meghívott barát, no és néminemű, hangos zene társaságában feszült a varrógépnek, amikor csöngettek az ajtón. A küszöb túl felén két morcos egyenruhás ácsingózott, akik hála Tuan született szerencséjének, konyíthattak valamicskét a divathoz. Szemrevételezvén a munkaasztalon fekvő tyúklábmintás kelméket, vigyorogva kértek elnézést, amiért háborgatják, mi több még azt is a fiú fülébe súgták, a ház egyik idősebb lakója iparkodott megszakítani a munkát. Nem csupán az éjfélit, úgy egyébként is.

Tuan szemrebbenés nélkül fogadta a híreket, mit tehetett mást, lehalkította a zenét, másnapra halasztva a munka nehezét. Persze mi mást is várhatnék egy olyan embertől, akit abszolút nem változtattak meg sikerei, szárnyalásra termett művészzsenije mellett, abszolút képes reálisan gondolkozni, mintha mindig, minden körülmények között két lábbal állna a földön? „Nincsenek sztárkuncsaftjaim. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindenkinek tervezek, aki eljön hozzám.” – vallja többek között.

Festményein, rajztehetségén túl kedvességével is lefőzött, értő kommentárjaival vezetett be Dries Van Noten művészetébe, a híres flamand tervező albumát sem volt rest orrom alá dugni, ha tetszett, kedvemre lapozgathattam a kupacnyi, külföldi divatlapot, melyek a szoba egyik sarkában hevertek, de az őszi-téli kollekció legújabb darabjait, néhány remekbe szabott táskát és cipellőt is alkalmam nyílt megcsodálni.

Mondhat… - akarom mondani, írhatnék-e mást, örülök, hogy megismertem. S ha esetében, ars poeticámtól eltérően, eztán kissé mégiscsak elfogódott leszek, bocsánatos bűnöm engedtessék meg, lenyűgözött!


Írta: MZ , Dátum: 2007-09-28






ALMAF