Kissé késve, de...

Koller Katával történt interjúmról még nem is írtam, s ha már minden írásomhoz dukál egy blog, hát ezt sem felejthetem ki.

Koller Katával történt interjúmról még nem is írtam, s ha már minden írásomhoz dukál egy blog, hát ezt sem felejthetem ki, ugyebár! Hol is kezdjem... Először is talán ott, hogy miért vannak előítéleteink mindenkivel szemben, aki szép, aki híres, aki sikeres?

Persze erre a kérdésre itt most senki nem fog választ kapni, ez csak amolyan költői kérdésként röppent most fel, méghozzá azért, mert bár én próbálok elég előítélet-mentesen élni, azért néha be-becsúszik egy-egy averzió nálam is... Hát igen, a szépségkirálynősdi is valahogy ilyen pont az én szememben, azaz csak volt! Jelenthetem, sikerült leküzdenem eme fóbiámat, sőt! Az utóbbi időben ugyanis alkalmam adódott nem egy ilyen lánnyal találkozni és mondhatom, a legtöbbjükben pozitívan csalódtam. És ezt nem magas lóról állítom, nem kegyeskedem beismerni, hogy rosszul ítéltem - általában látatlanul -, csak egyszerűen belátom. Ennyi! Természetesen ma már ez is sztereotípiának hangzik, hiszen a legtöbb szépségiparban dolgozó lány diplomás, több nyelven beszél, csak mivel a genetika – vagy Isten? - kegyes volt hozzájuk, ezért ezt az oldalukat is megmutatják, ha már van nekik. S végül is, miért ne? Csak hát, mindannyiunkban ott él az a bizonyos "világbékés"-szöszke-királynő-kép, s ezektől a képektől bizony nehéz szabadulni. Általában csak akkor sikerül, ha személyesen is alkalmunk adódik találkozni a negatív kép cáfolatával, azaz, ha saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy a szép fejecskébe is fér elég sok dolog. Nos, én megtapasztaltam, s lőn világosság:)!

• Ekhó