Katalógusdivat

Eltelt jó néhány év, s mára igazán izmos kiadvánnyá nőtte ki magát a QUELLE itthon is

Amikor én még kislány voltam, itthon nem létezett a katalógusból - mondjuk a QUELLE-ből - való rendelés. Hatalmas áruházakban (akkor hatalmasnak tűnt, ma már, a plázák korában…) lehetett konfekcióruhát vásárolni, így minden játszótéri társamnak – köztük nekem is – hasonló darabokból állt a toalettje.

Ott volt példának okáért a kötött „űrhajós” sapka. Gondolom, emlékszik rá mindenki: úgy kellett felrángatni a gyerek fejére, s olyan hatást keltett, mint valami fejszkafander, amelyből csak az ember szeme, orra és szája látszott ki, a többit – homlok, áll, fül, nyak, fejtető – egyként beborította anyáink kedvenc sapija. Az űrhajós sapka egyetlen vicces és mindenki által kedvelt része a fejtetőről induló, bojtban végződő, általában csíkos mintázatú farokszerűség volt, amely fejforgatás vagy erősebb szél estén vígan lengedezett vagy vadul csapdosott a gyermek feje körül, általános vígságot biztosítva a siserahadnak. Pufi kezeslábasa is akadt minden barátomnak, amelyet egyként utáltunk, mert nem elég, hogy azt ránk erőltették, de még alá is kellett öltözni, azaz eleve fel kellett venni egy nadrágot, trikót (mert akkor még trikó volt), pulóvert, szóval egy komplett öltözéket, és erre rángatták még fel a kezeslábast, minek következtében teljes mértékben ellehetetlenült a futkározás, ugrándozás, szökdécselés, azaz maga "a mozgás”, a játék. Legjobb esetben vánszorogni lehetett benne, s hátára fordított teknősbéka módjára kalimpálni, ha esetleg felbuktunk vagy fellöktek minket, mert netán azért is megpróbálkoztunk valami mozgolódós játékkal.

Azt azért nem állítom, hogy katalógust akkor még hírből sem láttam, sőt! Akik rendszeresen jártak külföldre (persze nyugatra, szigorúan 4 évente) vagy akadtak nyugati – főképp osztrák, német – ismerőseik, nos, ők már akkor is megcsodálhatták a QUELLE-t. Én unokanővéreméknél pillanthattam ilyen katalógus először, ahol aztán ámulva lapozgattam a vaskos, több száz oldalas csodát, melyet itthon még sosem láttam. Megnézegettem a szoknyákat, a blúzokat, férfi- és bébiruhákat egyaránt, de megcsodálhattam a cipőket, az ékszereket, háztartási gépeket, ágyneműket, fogkefét, szekrénysort is, meg a toronyórát lánccal… épp csak kiskutya farkát nem árultak benne. Nézegettem a képeket, s arra gondoltam, egyszer majd itthon is lesz ilyen. Nem is kellett sokáig várnom, néhány év múlva, a mi postaládánkban is ott trónolt egy katalógus, nekem azonban csalódást okozott, mert a várt telefonkönyv méret helyett egy vékonyka füzetet tartottam a kezembe.

Azóta ismét eltelt jó néhány év, s mára igazán izmos kiadvánnyá nőtte ki magát a QUELLE itthon is. Ha fellapozzuk a főkatalógust, mi is láthatunk már benne mindenfélét: ruhát, cipőt, kávéfőzőt, törülközőt stb. - bár gyermekkori emlékeimben még egy ennél is grandiózusabb katalógus emléke él. De ne legyünk telhetetlenek, se megalomániásak, hiszen igaz, űrhajós sapit nem rendelhetünk belőle, s nem is telefonkönyvnyi a mérete, azért lesz mit böngésznünk benne így is, ebben biztos vagyok.

• Ekhó