Caprice ékszerbemutató és üzletnyitó sajtótájékoztató
2006. októberének péntek tizenharmadikán, délután 12 óra 30 perctől zártkörű sajtótájékoztatót tartott a Caprice ékszerbirodalom.
A burzsoázia diszkrét bája, avagy ha csiszolt, ha nem, gyémántot akarok!
2006. októberének péntek tizenharmadikán, délután 12 óra 30 perctől zártkörű sajtótájékoztatót tartott a Caprice ékszerbirodalom a patinás Művész Kávéházban. A jeles esemény apropójául a Budapesten nyíló harmadik üzlet, az Andrássy úti ’ékszerdoboz’ bemutatása szolgált, melyet az egybegyűltek, vagy ahogy Jusztin Ádám, a Caprice PR szakembere jegyezte meg ’Önök csodálhatnak meg először!’. A kávéház bejáratában szürke kosztümös hostess-ek álltak, tisztük volt mosolyogva fogadni az érkező sajtósokat. Néhány külföldi turista ugyan kitartóan bámészkodott az épület ajtaja előtt, de mert a névlistán nem szerepeltek, reménytelenül próbálkoztak a bejutással.
A bársony tapétás falakat ez alkalommal frissen vágott, fehér liliomokkal díszítették a szervezők, az örök tisztaságot - csecsebecsékről szólván - a letisztultságot, a Caprice ékszerekből áradó formatökélyt jelképező virágokból az előtérben összezsúfolt asztalokra is jutott. Mielőtt bármi is történhetett volna, a hosztesz lányok vezetésével átballagtunk az alig pár lépésnyire fekvő üzletecskébe.
Már a kirakat önmagáért beszélt, ízléssel rendezték be, látszott messziről, hogy szakértő kezek dolgoztak rajta. A rózsaszín, opálos fehér gyémántmedálok, ezüstfoglalatos fülbevalók nincsenek egymásra zsúfolva, a lélegzetnyi szünetnek is dinamikája van, a ’csend’ is mondanivalóval bír. A kereskedés csupán méreteit tekintve apró, belépve az ember olyasmit tapasztal, amit eddig csak külföldön, talán még a belvárosban fekvő Swarovski kristály, vagy Thomas Sabo üzlete említhető vele egy lapon. Capricék igazi értéket képviselnek a szakmában és ez bizony nemcsak az ékszerek, a kereskedés kivitelezésén is látszik. A vitrinekhez egész nyugodtan közel szabad menni, nem szólnak ránk, mint a múzeumban, miért bámészkodunk. Az esemény fényét emelte, hogy a megnyitóra ékszermodellként felkért Ivancsics Ilona, Farkasházi Réka színésznők, valamint az énekesnő Fresh Viki viselték a méregdrága ötvösmunkákat. A fotósok hallatlan örömére Viki még a pózolásra is hajlandó volt. Megállás nélkül kattogtak a vakuk.
Magára a sajtótájékoztatóra csak a rögtönzött bemutató után kerülhetett sor, Regőci Attila rövid köszöntője után Regőci Barbara tolmácsolta Herman Arik szavait, aki a Caprice cég képviseletében jelent meg a megnyitó ünnepségen. Beszámolójából megtudtuk, hogy öt esztendeje vannak Magyarországon, Szentendrén van a központjuk, egy közel 2000 nm–es manufaktúra, ahol nemcsak az ékszereket állítják elő, de maguk képzik a művészeket is. A két, három éves kurzus, amely végén diploma szerezhető, teljesen ingyenes.
Ezekkel a helyben, Szentendrén előállított csecsebecsékkel új stílust képviselnek az ékszerkészítésben. Fontosnak tartotta megjegyezni még, hogy a jótékonykodás területén is élen járnak, elsősorban a mellrák ellenes liga, az Egészség Hídja Alapítvány élvezi támogatásukat. Tavaly az Interkontinentál Szállóban szerették volna megnyitni harmadik üzletüket, de végül mégis az Andrássy út mellett döntöttek, ’hisz az része a világörökségnek is’ – érvelt Arik úr.
Népszerűségüket a széleskörű választéknak köszönhetik, őrült ékszerektől a divatékszerekig árusítanak mindent. Később derült csak ki, miben is áll ez az őrültség. Amiket Arik úr találóan ’crazy jewellery’-nak nevezett, az a tulajdonság nem is az ékszerek sajátja. S bár semmit nem von le értékükből, a blikfangos elnevezés inkább a készítés módjára, metódusára utal, azt a fajta átlényegülést igénylő tudati, szellemi állapotot jelöli, mely minden alkotás sajátja, melynek égisze alatt mestermunka egyáltalán megfoganhat. A crazy ékszerek több éves kitartó munka gyümölcsei, csak tíz készült ilyen, több egy szem sem. Hogy fogalmunk legyen a kitartó munkáról, a bejáratnál megcsodálható nyaklánc és fülbevaló, mely potom 22 millió forintot kóstál, az egyik legdrágábbnak számít hazánkban, kerek négy hónapig készült, minden egyes gyémántot, összesen 480 kövecskét, külön csiszoltak hozzá. Máskülönben 18 karátos arany, 10 karátos gyémánt és 40 karátos aquamarin, akinek a karátok mondanak valamit.
Szerintem, ha Pest megér egy estet, az Andrássynak is kijár egy minden tagot átmozgató, ruganyos, őszi, séta. Ha másért nem, hát hogy ne csak elképzelésünk legyen arról a bizonyos 22 milliósról, amiről a Caprice-t képviselő Herman Arik bevezetője oly szépen és szabatosan beszélt. Hogy ha nem is akaszthatjuk mindjárt a nyakunkba, legalább a mi kis üzletünkre lehessünk büszkék, arra, hogy most már nemcsak Tokióban, New Yorkban, Tel Avivban, de Budapesten is létezik ilyen csoda. S ha még mindig nem lennénk meggyőzve, a Caprice - egyedül a világpiacon - élethosszig tartó garanciát vállal ékszereire. Más kérdés, hogy ellentétben a filléres bizsukkal, az ő mesterművei elég ritkán mennek tönkre...
Okosabbnak okosabb lettem, az ajándékról viszont sajnos lecsúsztam. Hiába fúrja az oldalamat hát a kíváncsiság mind a mai napig, mi lapulhatott a két ölelkező szívvel (a Caprice logóval) díszített apró szatyorkában, amelyet a sajtótájékoztató résztvevői kaptak, pusztán figyelmességből. Mert hogy nem egy szem, apró gyémántkövecske - ahogy a mellettem ülő újságíró kollegina viccesen elejtette - lett légyen bármily jómódú és nagyvonalú a cikkben emlegetett ’ékszermogul’, abban biztos vagyok.
Írta: MZ , Dátum: 2006-10-15
