Öltözködéskultúra? - Náray 200607 őszitéli szalonbemutatóján jártam

Öltözködéskultúra? - Náray 200607 őszitéli szalonbemutatóján jártam


Sziasztok Trendkövetők,

2 péntekkel ezelőtt (09-08) meghívásos alapon alkalmam volt részt venni Náray Tamás 2006/07 őszi/téli szalonbemutatóján. (Tudósítunk is, hamarosan - sok fotóval - ígérem :))

Aki nem volt még ilyenen, annak elmondom, hogy a szalonbemutatók állandó helyszíne a - míly meglepő - Náray szalon (NARAY TAMAS BOUTIQUE - Ybl Palota, Budapest, V. ker., Károlyi Mihály utca 12.), állandó meghívottjai pedig Tamás rendszeres vásárlói és a média néhány jeles szereplője :)



A divatbemtató esemény - welcome drinkkel, százötvenezerre leértékelt Náray kiskosztümkabáttal, estélyis hoszteszekkel, stílusos környezetben. És hát minden a megjelenésről, az öltözködéskultúráról szól.

A meghívott vendégek - mintegy százan férünk a terembe, amely a szokásos három bemutatón mindig annyira tele van, hogy a végét az ülőhelyet már nem kapott, kitartóan álló nézők zárják le - jól láthatóan érzik a megjenés fontosságát, és elegánsra veszik a figurát. És ezen a ponton gondolkodtam el. Ugyanis aki évszakonként beújít egy-két Náray-t (otthagyva ilyenkor jónéhányszázezret), az nem a sarki turiból ruházkodik. Feltehetőleg arra is lenne tehát pénze, hogy stílustanácsokat vegyen egy arra kiképzett szakembertől (lásd. stílustanácsadó, stylist). De a látottak alapján azt kell hinnem, hogy ezt meglepően kevesen teszik.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy tudom, a divattal nem lehet jóllakni. De a Tamás divatbemutatóira érkező menő pénzemberek nyilván nem élnek kényszerdiétán. Amellett pedig láthatóan igyekeznek csiniben érkezni. Ezért érthetelten számomra, hogy akkor miért feszengenek drága, de két számmal kisebb ingben, vagy miért öltenek magukra pánt-szandált és miniszoknyát ősszel, ha be van fáslizva a viszerük? Ahol van pénz a drága textilre, ott szerintem legyen a stylist-ra is.

És ez már csak azért is fontos, mert a hazai elit képviselteti magát Náray bemutatóin. És hát ha az elitünk nem tudja viselni a pénzét, akkor hiába kapargatjuk magunkról a volt szociság kulimászát...

Persze voltak üdítő kivételek is. Például egy őszes halántékú úr, milliókat érő órával a csuklóján és tiszteletreméltó nejével az oldalán. Úgy bírt ülni a drága és éppen rá való öltönyében, hogy közben körbelengte őt a hatalom afrodiziákuma. Aztán ott volt fiatal lány bő szoknyában, rózsával a hajában. Öltözete kíváló izlésre vallott, csak azt sajnáltam, hogy leülni már csak szétvetett lábakkal sikerült neki. Tisztelt Szülők - ha megengedik - néhány etikett óra nem árthat.

Hát ennyi. Én azért drukkolok a magyar elitnek, hogy a lemardott tagjai is felnőjenek a feladathoz. Karl Lagerfeld szerint a luxusnak nem a szegénység, hanem az igénytelenség az ellentéte. A stílus tehát nem pénzfüggő, de ha mégis - mert nyomorogva kinek van kedve a cipő-táska megfelelő passzításán filózni? -, akkor legalább ott jelenjen meg, ahol van pénz dögivel.


Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2006-09-19






ALMAF