Mérföldkő, sikertörténet, show…

Neveket nem mondok, de hogy X.Y. kreációit Z. lenyűgözőnek, P. pedig kiábrándítóan ötletszegénynek bélyegezte

A múlt hétvégén lezajlott Wella Fashion Showról nehéz szubjektíven véleményt formálni. Már csak azért is kemény dió a maratoni divatdömpingről részrehajlás nélkül nyilatkozni, mert nehezen tudjuk mihez hasonlítani. Nem igen léteznek előzményei, de még ha léteznének is (pl.: Budapest Fashion Week, stb…) a divat kavalkád koncepciója ezúttal teljesen eltér az eddig megszokottaktól. Az egyes divatbemutatók között nem lépnek színpadra Hudinit meghazudtoló szabaduló művészek, nincs bájos és a maga nemében mindenképp páratlan konferansz/konferanszié, az egyes tervezők kollekciói önmagukért s önmagukról beszélnek.

A hatvan perces blokkokba sűrített alkotók teljesítményét illetőleg megoszlanak a vélemények. Az mindenestre biztos, kedvünkre vonhatunk párhuzamokat, kereshetünk ellentéteket az egyes kreációkban, az összehasonlítás szinte kínálta magát. Hogy mégis mennyire egyéni elbírálás alá esik, stílus és ízlés, arról leginkább a rendezvényre látogató trendorientált közönség győzött meg. Neveket nem mondok, de hogy X.Y. kreációit Z. lenyűgözőnek, P. pedig kiábrándítóan ötletszegénynek bélyegezte (egyikük egy sorral előttem, másikuk közvetlenül mögöttem foglalt helyet) megdöbbentett. Magam próbáltam nyitott elmével fürkészni a bemutatkozó kreátorok alkotásait, minden egyes kollekcióban észrevenni az újat, a mesterien kidolgozottat, a meghökkentőt. Hogy mást ne mondjak, egy felhajtott inggallérban fedezni fel a jövő zsenijét. Ha valami nem nyerte el a tetszésemet elsőre (ilyen csak elvétve akadt a páratlan designer darabok között) megpróbáltam felülírni véleményemet. Valóban nem jó, nem tökéletes, amit látok vagy csak bennem a hiba, én nem értem meg, én értelmezem félre a divattervezők gondolatait, amit a bemutatásra szánt kollekciójukkal kívánnak kifejezésre juttatni. Hajlottam az utóbbira.

Időm persze jobbára csak a nap végeztével akadt, hazafelé, a holdfényes belvárost taposva rendezhettem gondolataimat, hisz az események oly gyors egymásutánban érték egymást, ha helyben tépelődni kezdek, még lemaradok valamiről. Nem látom Ahn Tuan talpig fekete macskanőit végigmasírozni a színen, vagy Kontur Réka Pocahontasai kerülik el figyelmemet, netán S. hegyi Lucia mesébe illő fantáziaremekeit tévesztem szem elől. A szervezők szusszanásnyi időt csak az egyes blokkok között lévő órás szünetekben hagytak, igaz, azokat meg a divattervezőkkel készített interjúk töltötték ki. Becsületükre legyen mondva, egytől-egyig lelkesen nyilatkoztak, nem egyszer, nem százszor ismételték el mi inspirálta varázsos kollekcióikat, a mosoly sosem hervadt le ajkukról. Hálásak is voltak, amiért a média koncentráltan figyel rájuk, boldogok is, amiért viszonylag széles plénum előtt mutathatták be kreációikat.

A modellek a függönnyel elkerített hátsó traktusban pihenték ki fáradalmaikat, volt, aki két divatbemutató közt sebtiben szendvicset majszolt, kellett az energia, más a smink szobába sietett, vagy fodrászhoz, a következő tourhoz igazítani megjelenését. Derűsen, lankadatlan kedvvel, szorgalommal készültek a lányok, ahogy abban Csősz Bogi, a Wella Fashion Show arca is csak megerősíteni tudott s ahogy azt az öltözőben magam is tapasztaltam. A regálokon lógó, névvel ellátott ruharengeteget látva, bevallom, nem cseréltem volna velük. Hogy mekkora kapkodás volt két bemutató között, el lehet képzelni, mégis a divatbemutatókon majd minden flottul zajlott. Néhány botlás a kifutón még nem a világ vége, hál isten, hogy komolyabb katasztrófák a három nap során nem történtek.

A szervezők is kitettek magukért, három napon át tartani a színvonalat, nem gyerekjáték. Ez volt az első próbálkozás s ha nagy ritkán nem is lehetett mindenki a helyzet magaslatán, összességében nem lehet panaszszavunk. Izgatottan várjuk az októberi, a jövő tavaszi folytatást, a honi divat sikertörténetének második, harmadik fejezetét.

• MZ blogja