Legalább tucatnyi ilyet

Anélkül, hogy reklámot csinálnék nekik, bevallom, ízléses darab a holland központú divatcégnél is fellelhető


A közelmúltban lezárult NL - Nincs Lehetetlen WAMP Holland- Magyar Design Fesztivál is ékes bizonyítéka annak - mint erről a kapcsolodó cikkek intrójában megemlékeztem már -, milyen nagy szüksége van a közönségnek arra, hogy kishazánk tehetséges tervezőivel és természetesen a designerek becses portékáival találkozva, kicsit emberközelibb képet kapjon, építsen magában a divatról.



Szükség van minderre azért, mert bizony a divat, tetszik vagy sem, a sosem eléggé támogatott kultúránk része, nem pusztán ruhaneműkről, de azok révén kommunikált korszakalkotó érzésekről, látásmódokról van szó, melyek beépülve hétköznapjaiba, akár még élhetőbbé is varázsolhatják a jövőt. Lehet, hogy mindez túl fellengzősen hangzik, de érzéseim szerint, mint minden művészeti ágnak, a divatnak is, simuljon az a az pret a porter vagy az haute couture irányvonalba, túl kell mutatnia önmagán.

Talán elég, ha Anh Tuan sivatag inspirálta kollekcióját hozom fel a tétel alátámasztására példának, a fény és a tér játéka, a körös-körül homok által felidézett megsemmisítő üresség érzése, valahol ott pulzált az empire fazonú ruhácskák mélyén is, lebilincselővé téve a vietnámi származású tervező kreációit. Vagy említhetném a Je suis belle játékos, városi tündérek ihlette kockás ruhácskáit, melyek gyerekorunk mesebirodalmát egyenest a 21. századba importálva, tűntek papírkoronástól, palástostul, hol bájosan bizzarrnak, hol szeretnivalóan, "pöttyöspankásan" édesnek. És akkor az Artista muszlinremekeiről, a USE csodáiról, Nanushka barackos strandruhácskáiról, Konsánszky Dóra kemény és lágy, vagány és éjszakai bőrszerelésiről még nem szóltam semmit. Ahogy egyelőre a Mexx tavaszi kollekciója és a WAMP művészpiac kínálta designportékák is említés nélkül maradtak.

Pedig a Design Fesztivál nagysága épp abban állt, hogy mind holland, mind magyar részről széles spektrumból merített, teret engedve még a "nemszeretem" összehasonlításoknak is. Na jó, annyit többé-kevésbé el lehet ismerni, hogy a Marie Claire divatbemutatón fellépő designerek és a Mexx kollekciója között akadtak azonosságok, persze itt csupán az uralkodó trendekre szabad gondolni, ezek belopták maguk a magyar tervezők kútfejébe is, de hát, aki piacra tervez, az nem vonhatja ki magát a trendek alól. Az érdekes éppen az, ahogy a hasonló formából, az azonos mintájú anyagokból valami egészen más, az adott tervezőre specifikus alkotás születik, ami jó esetben majdnem mindig meg is figyelhető.

Noha a Mexx portékái talán egy gondolatnyival "kommerszebbek", de számos más alternatívánál, még mindig üdvözítőbb megoldást kínálnak a sportos elegancia szerelmeseinek. Anélkül, hogy reklámot csinálnék nekik, bevallom, ízléses darab a holland központú divatcégnél is fellelhető. És hogy ne essünk túlzásokba, a magyar büszkeséget sem árt időnként félretenni, olykor-olykor a tervezők keze alól kikerülő holmikat sem szabad az égig magasztalni, pusztán azért, mert az említett kreáció éppen magyar. Itt most külön fejezetet nyithatnék a márkafüggő sznobokról, de inkább nem teszem, ismeri mindenki a jelenséget, csak minél méretesebb betűkkel legyen ráírva a dupla CC arra a pólóra - na jó, nem épp ebben az elrendezésben...

Ami a Design Fesztivál iránti érdeklődést illeti, úgy gondolom, még legalább tucatnyi hasonló kezdeményezére volna szükség. Hogy igény lenne rá, Napnál világosabban kiderült, lezárhatnám hát úgy is, várjuk a fejleményeket... De mielőtt megtenném egy aprócska kritikai észrevételt hadd tegyek, a belépőjegyek körüli hercehurcát legközelebb egy kicsit jó volna precízebben intézni, a Marie Claireben megjelent ingyenes belépésre jogosító szelvény ugyanis, mint az a helyszínen kiderült, többek számára nem volt teljesen egyértelmű. Ezt a pici félreértést kivéve, úgy hiszem, mindenki jó szájízzel távozott a Gödörből.


Írta: MZ , Dátum: 2008-03-10






ALMAF